Jóval felette voltam már az ötvennek, amikor ráébredtem arra, hogy valóban választhatok. Szinte ezzel egy időben jött az a felismerés is, hogy a választásaim meghatározzák a közérzetemet. Mivel azt már régen tudtam, hogy a közérzetem meghatározza a napjaimat, a napjaim meghatározzák a heteimet, a heteim meghatározzák a hónapjaimat, a hónapjaim meghatározzák az éveimet, az éveim pedig meghatározzák az életemet, nagyon gyorsan tudatosult bennem, hogy ezeknek a választásoknak bizony óriási jelentősége van.

Ez rendben van, de miből választhatok? Szerintem mindig abból, ami akkor a rendelkezésemre áll. Nagyon sokan szúrják el éppen azzal ezt a csoda mókás Élet nevű játékot, hogy mást akarnak, mint ami van. Pedig ami van, az van. Elindulni csak onnan lehet, ahol éppen most vagyok. Aztán majd eljuthatok oda, ahol most szeretnék lenni, de ehhez először el kell tudnom fogadni, hogy most még ez van, ami van, nem az, amit szeretnék. Innen indulok el, afelé, amit szeretnék.

Haladni pedig én úgy tudok a legjobban, ha tudatosan átgondolom, hogy miből választhatok, és aztán állhatatosan keresem mindenben a jót. Hiszen mindennek van jó, kevésbé jó, rossz, és nagyon rossz összetevője is. Én szívesebben figyelek arra, hogy valamiben mi a jó, az mennyire jó nekem és a környezetemnek, és veszélyezteti-e valami a jóságát? Amikor megtaláltam azt, ami a lehetőségek közül a legtöbb jót tartalmazza, a legkevesebb rossz nélkül, akkor leteszem mellé a voksomat.